Rovart is csak közvetlen „életveszélyben” ölök (mivel már alig van), ha lehet inkább természetes közegükbe igyekszem visszajuttatni őket. A boltban is „újrapapír” csomagolóanyagokat használok.
Aztán most kellett táska utánpótlás és gondoltam ne pusztuljon fa még először sem, váltok hát lebomló műanyagra. Ki is néztem az Interneten a céget: mi itt mindent elintézünk, ne bajlódjon a termékdíjjal, hiper-szuper, veriheppi, megmiegymás. Osztás meg szorzás, belefér még a hónapban, jöjjön a „nájlonzacsi”.
Meg is rendeltem úgy 2-3 évre valót, mert kevesebbet nem lehetett. Jött, terjedelmes dobozban, belül a cuccon legfelül egy dosszié. Mivel általában egy szál számla szokott lenni, mindjárt fel is keltette az érdeklődésemet a „Mikuláscsomag”.
Bontogattam, megleltem a számlát, mögé tűzve pedig útmutatót. Az pedig arról szólt, hogy akkor hát a „H” termékdíjat ők elintézték, de az „E1” meg „E2” termékdíjat nem. Mert az új törvény szerint azt nem lehet. De meg egyébként is mentességet kaphatok az „E1-E2” környezetvédelmi termékdíj befizetése alól, HA …
Na ekkor már sejtettem én, hogy megint a szokásos magyar rögvalóságban turkálok könyékig és a sejtelmem be is igazolódott. Az útmutató aszonta, hogy menjek fel erre meg erre a weboldalra, regisztráljak és kapok egy számot, amit úgy hívnak, hogy GLN. Ezzel a számmal menjek el egy másik weboldalra (VPOP) és kapok egy másik számot, amit meg VPID-nek hínak.
Az E1E2 vírus már ekkor hatni kezdett, mert a vérnyomásom monoton növekvő görbén mozgott. Van nekem személyi számom, személyi igazolvány számom, TAJ számom, adószámom (2 db), vállalkozói igazolvány számom, TEÁOR számhalmazom, GKM nyilvántartási számom, működési engedélyszámom, ANYÁM (adatvédelmi nyilvántartási számom), bankszámlaszámom, telefonszámom, meg még ami most hirtelen eszembe sem jut, most pedig szerezzek még kettőt.
Na de itt még messze nem volt vége. Mentem a gs1.hu-ra (30 éve működő, globális szabványok terén ügyködő nemzetközi szervezet, soha eddig nem halottam róla, bocsi). Megpróbáltam megtudni, hogy mi a GLN szám. Idézem:
„A GLN szám jelenti a kulcsot a ráláncolt jogalanyok, helyek törzsadatait tároló adatbázisokból az információk eléréséhez (…), azok közléséhez nemzetközi szinten”.
Először én sem értettem, de aztán rájöttem: ez az a szám, aminek a segítségével az összes többi számodat lekérhetik nemzetközileg is. Vagyis ez a számpiramis csúcsa! Aki pediglen nincs azonosítva nemzetközileg, az ne védje itt nekünk a környezetet!
Az E1E2 vírus tovább dolgozott bennem, összerántva az arcizmaimat egy kis fogcsikorgatás céljából. A következő amibe belefutottam, az egy 56 oldalas pdf formátumú ÁSZF volt.
Én esküszöm elkezdtem elolvasni, de feladtam! Az vesse rám az első követ, aki már elolvasta és érti is. Mindenesetre elkezdtem lefelé görgetni, mert pénz szaga volt a dolognak és az általában a végén szokott lenni. És igen! 4000 nettó Ft évente ez a szám.
Az E1E2 vírus az agyamat még nem érte el teljesen, így gyorsan számolni kezdtem. Nekem 3 évre való zacsim van, a termékdíj valami 9000 Ft (ÁFA-val 11 körül, mert a termékdíjra „természetesen” az ÁFA-t is rá kell számolni), ez meg itten 3 évre 12 ezer +ÁFA. Hmmm! Azért nem kell ezt elkapkodni!
No nézzük a VPOP-s vonalat! Innen egyértelműen a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. Törvény irányába mutattak a nyomok. Szerezvén VPID számot (postai úton), havonta jelentéseket készíthetek, és bevallást nyújthatok be a csomagolóanyagokról. Na és ezek után, ha 25 %-nál nagyobb arányban használok biológailag lebomló csomagolást, akkor mentességet kaphatok.
Az E1E2 vírus már tombolt bennem, az adrenalin szintemet „bandzsidzsamping” mértékűre tornázta fel. Vagyis fizetek a regisztrációért, és havonta bevallásokat készítek. Ez több órányi tevékenységet sejtet. Ráadásul empirikus adatok bizonyítják, hogy ahol egyszer nyilvántartásba vettek, onnan rendszeresen titkos írással írt leveleket és értesítőket fogsz kapni, többször hibát is elkövetnek, amelynek kijavítása érdekében hetekig rohangászhatsz, vagy ezreket fizethetsz, stb.
Felhívtam a zacsigyártót, hogy mi van a dumával a honlapon a termékdíj ügyintézésről. Ő azt mondta, hogy az nem duma, mert ha megfizetem, akkor ők kiszámlázzák és bevallják, meg miegymás és akkor nekem semmi dolgom sincs, a felszabaduló időmben védhetem a környezetet.
Így is lett. Inkább befizettem a termékdíjat. Igaz így 30 %-kal többe kerültek a zacsik, de legalább lebomlanak (remélem) és van egy szép oklevelem is, amely igazolja, hogy az én üzletem jelentős lépéseket tett a környezetvédelem irányába. Végül is duplán, mert az anyag is védi a környezetet, meg ELVILEG a termékdíj összege is környezetvédelemre fordítandó (remélem).
Azért az E1E2 vírus még motoszkált a szervezetemben, csakis ez magyarázhatja azt a kósza gondolatomat, hogy ez az egész már megint az 50 év feletti fehér férfiak játéka (bocsánat az érintett olvasótól, ő természetesen kivétel!). De gondolj csak bele! Ők szoktak sötét öltönyben tanács- és konferenciatermekben (ahová Business Class repülőjeggyel utaznak, ahol 5 csillagos szállodában alszanak) ilyeneket kitalálni, majd a szünetben rákfalatkákat és lazacos szendvicset esznek.
Ezután milliárdokat költünk „rendszerekre” itthon és Európában (más kontinensek egyébként eddig meglehetősen belesz...tak a környezetvédelembe), de egyetlen fűszálat sem védtünk meg magunktól, a jegesmedvékről, vagy pláne a bálnákról végképp nem beszélve!
Kíváncsi lennék, hogy egy ekkora bürokrácia fenntartására a befizetett termékdíj hány %-át fordítjuk. Na és persze arra is, hogy a fennmaradó részt mire. De ezt a bizalmatlanságot is csupán csak az E1E2 vírus hatásának lehet betudni, mert más alapja ugye nem lehet.
