2013 január 1-től szabad a gazda a magyar postai szolgáltatások piacán. Vagyis bárki bármikor alapíthat egy céget és versenyre kelhet a Magyar Postával olyan szolgáltatások terén is, amelyek tekintetében eddig monopóliuma volt (levélküldemények). A múlt év végén több sajtóhír is megjelent, hogy a piac liberalizálására (nálam csak piaclibero) már évek óta készülnek, és nem érheti őket meglepetés. Azt nem mondták, hogy az ügyfeleket sem érheti ...
Azt is igyekeztek titokzatosan kezelni, hogy vajon emelkednek-e majd az árak, vagy sem. Bár szerintem ez azoknak, akik évek óta figyelemmel kénytelenek kísérni a postai árakat, nem volt kérdés ...
Nekem például már októberben küldtek "tájékoztató ajánlatot" a csomagküldésre. Kicsit durrogtam rajta, hogy már megint emelnek, sőt üzemanyagfelárat is bevezetnek, holott a fix, kiszámítható díjak kifejezetten előnynek számítottak a futárszolgálatokhoz képest. Mivel azonban úgysem tudok ellene tenni semmit, hát lenyeltem a keserű pirulát és vártam a végleges szerződést. Aztán a karácsonyi forgalomban el is feledkeztem róla ...
December 31-én délben - derült égből villámcsapásként és petting nélkül (prüdebbektől bocs) - kaptam egy e-mailt, hogy szíveskedjek letölteni ezt, meg azt az új szoftvert a címiratok és feladójegyzékek elkészítéséhez és szintén szíveskedjek betölteni a mellékelt adatfájl-t, amely a január 1-től érvényes árakat tartalmazza. És ha bármi problémám akadna, forduljak a postai kapcsolattartómhoz ...
"Azonkívül, hogy szerződés nem lévén semmi jogalapjuk nincs az új árakat alkalmazni, mi okozhatna problémát?" - gondoltam magamban. De megint túl naív voltam. A szilveszteri csend után január 3-án kellett ismét csomagot feladni és én ekkor vettem használatba az újdonsült programot. Az hogy mindent újból be kellett állítani, tűzfalat újra konfigurálni, mondjuk, hogy OK. Az, hogy fél órát kellett molyolni a nyomtatási beállításokkal, mire eltalálta a papíron azt a területet, ahová a címiratot nyomtatni kell, legyen ez is OK.
Viszont amikor végre becsattogsz a postára és nem tudják felvenni a csomagot, mert náluk nem működik az új feladójegyzéket kezelő program, az már bosszúság. Aztán az hogy egész nap nem tudod ellenőrizni, hogy elment-e a csomag, az a második bosszúság. Az, hogy a nyomkövető rendszer nem ismeri fel az új ragszámokat az a harmadik bosszúság. Aztán amikor írsz az ügyfélszolgálatnak, de halványlila dunsztjuk sincs semmiről, az a negyedik bosszúság. A hab a tortán pedig, amikor azt mondják, hogy a szerződéses kapcsolattartóhoz fordulj, mert ő majd minden kérdést megválaszol. Az illető viszont szabadságon van ... (Mert hol legyen egy mindenttudó kapcsolattartó a rendszerátálláskor?)
Na, mintha ez már a bosszúságnál is komolyabb dolog lenne. Mondjuk ez már őskáosz. És itt kell visszakanyarodnunk a libero témához, csak egy kicsit más olvasatban. Mert az nem csak vélemény, hanem sok évtizedes tapasztalaton alapuló tény, hogyha a libero mérete túl nagy a "babára", akkor kiszivároghat belőle ez az ...
Versenyhelyzetben pedig nem biztos, hogy minden kiszivárgó dolog "illatát" az ügyfelek és a szervezet mostohagyerekei - a postások és a postahivatalban dolgozók - szagolják majd, mint eddig. Lehet, hogy előbb-utóbb eljut a drága irodaházakban ücsörgőkhöz is ...
