A forint árfolyama le-fel nyargalászott az utóbbi hetekben, de inkább le. Még akkor sem tudom hajszálpontosan előre mennyibe kerül egy-egy ékszer szállítmányom, ha stabilabbak a pénzügyi viszonyok. A bank ugyan megjelenít a honlapján egy értéket, mint külkereskedelmi árfolyam, de azon az árfolyamon még soha nem sikerült pénzt átutalnom. Amikor két hete szombaton arra a hírre ébredtem, hogy valamelyik jeles hitelminősítő intézet megint rontott a magyar államadósság besorolásán, akkor azt hittem a guta megüt. Egy-egy ilyen „független” vélemény nekem elég sokba van.
Aztán a múlt hét üzleti pangással indult és telefonlopással folytatódott. Tudtam, hogy nem fog ékszert venni, figyeltem is árgus szemekkel, mégis elvitte. Az összes telefonszámmal együtt. Ismét felszökött a vérnyomásom és a pulzusom. Hétvégén vettem a Praktikerben jó csörgős-börgős fémláncot és most oda van lakatolva a teló! Érdekes látvány, de hát mit tegyek?
Aztán ez a hét azzal kezdődött, hogy két cég is lefújta a karácsonyi vásárt, minek legyen jó a dolgozóknak.
Na és mindezek után megjelent a boltban Ő. Idősebb hölgy volt és azzal indított, hogy hány kiló aranya van otthon. Tulajdonképpen nem is szokott ilyen ékszereket hordani, mint ami nálam kapható. (Az „ilyen” szó jelen esetben lekicsinylő jelzőként szerepelt a mondatban.) De azért körülnéz.
Ekkor már fel voltam lelkileg készülve a legrosszabbra. Eddigi tapasztalataim szerint a hasonló jellegű bevezető után gyakorlatilag minden ékszer összefogdosásra kerül, de nem finoman és óvatosan, mert hiszen az „ilyen” ékszernek mindegy. A felakasztott nyakláncokat elhúzzák a fali paneltől, majd egy laza mozdulattal 20-30 cm-ről visszaengedik. Szegények csörömpölve csapódnak vissza, de ez még semmi a megjegyzésekhez képest.
Szóval ilyenkor elég sok önuralomra van szükségem. Próbáltam megfejteni a célját ezeknek a látogatásoknak, de nem sikerült. Venni nem akarnak. Mivel nem hordanak "ilyet" tök mindegy lenne milyen hosszút, milyen színűt vagy milyen formájút árulok. Miért érzik szükségét, hogy minden egyes darabomat vérbe fikázzák (bocs)? Egyszerűen csak rossz napot akarnak szerezni egy vadidegennek? Mi értelme van ennek?
No, körülbelül a készletgyalázás kétharmadánál tartott, amikor megakadt a szeme egy karláncon. Tetszett neki. Na nem az egész, hanem a rajta lévő gyöngyök egyik fajtája. Azt kérdezte, hogy olyan (nem „ilyen” :o)) gyöngyből tudok-e neki nyakláncot készíteni. Mondtam, hogy nem tudok. Részben mert nincs olyan gyöngyöm, Magyarországon nem is lehet kapni, részben meg nem vagyok ékszerkészítő. Aztán felfedezett még két-három olyan nyakláncot is, amelyben voltak neki tetsző gyöngyök és ekkor robbant a bomba.
Először csak azt akarta, hogy csináltassak neki egy olyan nyakláncot, amiben ezek a fajta gyöngyök vannak. Elmondtam, neki, hogy Csehországban készülnek az ékszerek és hogy „ilyen” jellegű nyakláncra egyedi rendelést nem fogadnak el. Katalógusból lehet egyedi vagy kis sorozatú ékszereket rendelni, de saját elképzelés után gyártatni csak minimum 24 darabot! Akkor vegyem meg csak a gyöngyöt és csináljam meg neki én. Elmondtam, hogy lehet gyöngyöt venni, de minden darabból mondjuk 1200-at (Mit csinálok a „maradékkal”?) és elismételtem neki, hogy egyébként nem vagyok ékszerkészítő.
Nagyon elégedetlen volt és elkezdett kombinálni. Szedjem atomjaira az ékszereket csináljak belőlük egy nyakláncot neki. Kérdeztem tőle, hogy szerinte mennyibe kerülne egy ilyen lépés, ha meg tudnám csinálni? (Zsigerből irtózom attól, hogy barbár módon szétcincáljak egyet is, soha nem tenném, de most már le akartam ásni a lelke mélyére.)
Azt mondta, hogy hát neki tulajdonképpen nem kell az összes gyöngy, a többiből csinálhatok mást és eladhatom. Még tippeket is adott. Ezután megkérdeztem tőle, hogy szerinte mennyi lenne a munkadíja egy „ilyennek”? Szerinte ez nem egy olyan nehéz dolog, hamar meg lehetne csinálni. Vagyis komolyan gondolta, hogy széttrancsírozok kb. 6-8000 forintnyi gyönyörű ékszert, készítek egy újat legkevesebb 2-3 órai munkával és fizet mondjuk maximum 2000 forintot (mert hogy a 2490 forintos darabokat már igencsak drágállta a fikázásnál).
Teljesen elképedtem és eléggé fel is bosszantott. Kéjesen eljátszottam a gondolattal, hogy megmondom neki, vegye meg mindet, csinálja meg magának amit akar (úgysem olyan nehéz dolog), a maradékból is készítsen ékszert és adja el egy MDF piacon valamelyik szombat reggel. De nem mondtam… Ha eddig nem döbbent rá ennek az egésznek a képtelen voltára, akkor felesleges.
Vagy lehet, hogy én nem vagyok elég vevő centrikus? Kedves Olvasóm, ha valahol találsz egy olyan ékszerboltot, ahol 4 ékszerből készítenek Neked egy ötödiket egynek az áráért, írj nekem! Akkor felülvizsgálom az álláspontomat.
