Az idei szezonban a pálmát egy fiatal férfi viszi, akit a munkatársnői küldtek boltba a vásárolni. Bár ők maguk még sosem jártak a boltban, de az Interneten látták az Üvegpalotát, és odaküldték tanácstalan kollégájukat ajándékért.
A férfi úgy rostálta át a kínálatot, mint az aranymosó a folyami kavicsot. Minden darabot megnézett. Végül két modell akadt fenn a szitán, már „csak” a színek közötti választás maradt hátra. Ekkor – mondván én is világos bőrű és világos hajú vagyok, mint a felesége – először felváltva be kellett mutatnom a nyakláncokat, majd egyik fülemben az egyik, másikban a másik színű fülbevalóval „pózolva” igyekeztem támogatni a döntést.
A folyamatot itt-ott megtörte egy-két másik eset is (amelynek szereplői kissé furcsállták megjelenésemet), így a teljes vásárlás kb. 1,5 óra alatt zajlott le. Szerencsére közben az anyukája számára is sikerült találnia egy nagyon szép garnitúrát. Nem minden nőnek adatik meg, hogy a párja ilyen műgonddal választ ajándékot neki!!!
Szintén sokáig emlékezni fogok az ifjú házaspárra, akik egy-másfél éves forma kisfiúkkal érkeztek. A gyerekek számára az Üvegpalota maga a rémálom: anya nézeget, ők meg nem nyúlhatnak semmihez. Többségük azonnal felméri a helyzetet és 1 percen belül hangot ad nemtetszésének és távozási szándékának, de a kevesek sem bírják tovább 3-5 percnél.
Nos, a kisfiú előtt le a kalappal.. Bár szülei felkészülten – Internetes tanulmányokat követően készített listával – érkeztek, a döntés végül mégsem volt olyan könnyű. Ez is tetszett, az is tetszett. Ők is gondosan mérlegelték a „célszemélyek” életvitelét és öltözködési stílusát.
Aztán mindent „díszbe csomagoltunk”. A kisfiú végül egy órát töltött a boltban az anyukája és – szombat lévén – a férjem „idegenvezetésével”, egyetlen zokszó nélkül. Szerettem volna megjutalmazni valamivel, de sajnos a boltban semmi olyan nem volt, amit kézbe vehetett volna!
