A pofátlanságnak pediglen határa nincsen

Neeeem! Az autót találtam a küszöbön nem azt jelenti, hogy a jó tündér hozott nekem egyet. Azt jelenti, hogy egy embertársam MEGINT természetesnek gondolta, hogy a bolt elé parkoljon. Nézd csak meg a képet! Nem akárhogyan, hanem telibe a bolt ajtaja elé, úgy hogy se be, se ki!

A rendszámát kitakartam, nehogy személyiségi jogaiban mélyen sértve érezze magát szegénykém. Mert az ilyen úgy gondolja, hogy neki mindent szabad, másnak meg coki. Más álljon a bolt előtt tanácstalanul háromnegyed órát, mire ő előkerül és annyit mondjon: „bocsika, többet nem fog előfordulni”!

Szilárdan hiszi, hogy ennyivel mindent el lehet intézni. És sajnos jól hiszi. Az illetékes (FKF) szombaton nem dolgozik, ügyeleti telefonszáma az éterbe cseng ki. Szombaton nem tartjuk fenn a közterületen a rendet, minek azt!

A rendőrség ígér egy járőrt, de az nem jön, dolga van még egy másik helyszínen. Közben a pofátlan elszelel, sőt! Van amelyik „mélyen  megbántódva” kiált fel: És akkor mondja meg, hogy hová parkoljak? Egy másik csak csúnyán néz, amikor szólok és a fogai között mormog valamit. A szemén látszik, hogy nem túl szépet: minden vagyok, csak „naccságos” asszony nem.

Fogalmam sincs mit kezdjek velük. Süllyedjek velük egy szintre? Vegyek egy festékszórót és pingáljak valamit az autójára? Valami szép „magyarosat”? Utána mondjam én is, hogy „bocsika, nem fog többet előfordulni”? Vagy ékes magyarsággal mondjam meg neki, hogy hová parkoljon? Édes a gondolat. Csakhogy utána mit csinálok a 160 centimmel? Mi lesz, ha nem futok elég gyorsan?

Hát kérem ez van: szemét, kutyaszar és autók a boltom előtt. 2008 Budapest, Magyarország, Európai Unió. Ha nem tetszik söpörd fel, szedd fel, tűrd el! Mást úgysem tehetsz. Na és persze adózz, adózz és adózz, hogy a sóhivatalokat legyen miből fenntartani.