A piac lélektana - 1. rész

Szerdán 5-kor felkelés, tisztálkodás, gyors kávé és reggeli, bepakolás az autóba (asztalka, székecske és hordozható napernyő híján esernyő az árnyékolásra) és uzsgyi! Még éppen elcsíptünk egy szabad helyet és fél nyolcra kipakolva, „teljes díszben” vártuk a vásárlók tömegét.

Az egyik oldalunkon népes család árulta a feltehetően távol-keleti országból származó játékokat. A gyerekeket elküldték a piac négy sarkára, hogyha rendőrt látnak, akkor jelezzenek. A másik oldalunkon álkínai álporcelán dobozkák, darabja 400,- Ft-ért. Szemben és a hátunk mögött „márkás ruhaköltemények”, mint például Armani feliratos pólók.

10 órára a komoly ezrekért megvásárolt 4 db távol-keleti játékcsodából hármat már vissza is hoztak, mert negyedórán belül felmondták a szolgálatot. A mellettünk lévő álporcelánok is szépen fogyogattak a hologramos plexi kulcstartókkal együtt. De a sláger termék – amelyre a németajkú női (!) vásárlók a legjobban buktak – az a műanyag cukros bácsi volt. A kb. 25 cm magas figura egy kopasz vigyorgó fejből és egy fekete köpenyből állt. Az asztal mozgatására „aktiválódott”: érdes röhögés közepette szétrántotta a fekete köpenyt és megmutatta az alatta lévő – arányaiban méretes – „gumibotot”. 11 óráig 4-5 darab kelt el 2500,- Ft-os áron. Délre az Armani pólóból is eladtak vagy nyolcat á 2 ezerért, valamint néhány – szintén távol-keleti gyártmányú – műanyag gépfegyvert – kapaszkodjon, aki olvassa – nyolc-tízezer forintokért.

Csak én álltam ott hiába egészen délig. Egy fikarcnyi apró darabocskát sem adtam el. Egyetlen előnye azért volt: szombaton, amikor a népes család idősebb férfitagja a tűző napon ismét az asztalt csapkodta, hogy a potenciális vásárlók láthassák a fent említett játékipari műremek 10 cm-es műanyag micsodáját, én a tóban hűsöltem.