Igaz, ami igaz. A médiaélmények habzsolása mellett egyre kevesebbet olvasunk. Valljuk be, hogy fárasztó dolog. Leírják, hogy „dérlepte mezők”, meg hogy „a köd bujkált az erdő fái között”, meg hogy a „patak vizén átsütött a nap”, stb. és ezt egy könyvben nem tolják a szemünk elé, hanem el kell képzelnünk. Nem tudom, hogyan gondolhatja bárki is a 21. században, hogy mi majd elképzelünk valamit. Tessék nekünk megfilmesíteni és a TÉVÉ-n, vagy a JÚTYÚB-on keresztül belénk táplálni! Egy frászt fogjuk mi az agyunkat megdolgoztatni holmi szöveges zagyvaság elképzelésével.
Annak, hogy nem olvasunk, súlyos ára is van. Nyelvünk csökevényesedik, szavak vesznek ki az általános szókincsből. Nem tudom igaz-e – hajlamos vagyok elhinni – amit Fábry mondott kb. 2 hónapja: egyetemista fiatalokat megkérdeztek arról, hogy szerintük mi a „viskó”. Nem biztos, hogy jól emlékszem, de talán 74 %-uk szerint számítástechnikai eszköz. Szerintem ehhez semmit nem kell hozzáfűzni.
Ahogy az olvasás kihal a mindennapjainkból, úgy enyészik el vele a helyesírás is. Még az egyre fogyatkozó szókincsünket sem tudjuk helyesen leírni. A fentiek tükrében ez természetes, hiszen aki csak hallja a szavakat és nem látja őket rendszeresen leírva, az könnyebben hibázik.
Az elírásoknak egy része persze csak pongyolaság. Például a regisztráció során csupa kisbetűvel adjuk meg a nevünket, mint megannyi „nemecsek erno” (ajánlott irodalom: Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk). Aztán amikor hírlevelet kapunk a saját magunk által megadottak szerinti megszólítással, akkor megsértődünk. Hasonlóképpen mostohán bánunk lakcímünkkel is, amelyből ki-kimarad a közterület megnevezése, mint pl. petofi 6, meg repce 218. Na igen, mert az ékezeteket is megspóroljuk.
A rossz hír azonban az, hogy az Internetes keresés területén „sajnos” a helyesírás még tartja viszonylag erős pozícióját. Igaz, hogy tipikus karaktercserék (elütések) és ékezet lehagyás esetére („fulbevalo”, „karkoto”) már igyekeznek felkészíteni a kereső robotokat és pl. amikor „szemhély festéket” igyekszünk találni (fogunk sajnos, nem is keveset), akkor a Google azért csak megjegyzi halkan, hogy „keresési javaslat: szemhéjfesték”.
De vannak olyan dolgok, amiket nem fogunk megtalálni egy webáruházban – még akkor sem, ha történetesen van - csak akkor, ha helyesen írjuk le, amit keresünk, pl. margogyongyei, swarowsky. Legalábbis, átmenetileg, amíg a gondolatátvitel az emberi agy és számítógép között meg nem oldódik.
Aztán vannak dolgok, amiket valószínűleg még gondolatátvitel útján sem fogunk megtalálni az Üvegpalotában! Kedvenceim a bolti keresőből (pontosan ahogy leírták!):
- szemhély festék (már volt)
- Superman ágynemű
- T and T
- vitorlás
- plazmagomb
- névjegykártya
- kagyló hély
- Cipő
- fogó
- poker
- havazógömb
- zokni
- j.o.g.
- Gucci szemüveg
- bőröv
- spirál
- hártya
- nagyító
- csipesz
- dolcegabbana rozsafuzer
Mindezek az élmények arra indítanak, hogy nekilássak egy "Hogyan keress az Interneten, hogy találj?" című esszének. Szólok, ha elkészült!
