A boglár
A férfiak és nők ruháira Keleten már Kr. e. évszázadokkal fémlemezeket, ékköves díszeket varrtak. A középkori Európába a bizánci hatással érkeztek ezek a ruhadíszek. A régi magyaroknál ezeknek a felvarrott ötvösművű díszeknek a neve boglár. A boglárt ruhára, övre, főkötőre, pártára varrták. A csengeri református templom kriptájában csodálatos – a késői reneszánsz korából származó - ékszereket találtak, amelyek között számos gyönyörű boglár is volt.
Boglár |
 |
A medály és a kalpagforgó
A férfiak a középkor vége felé a kalapjukra felvarrott éremszerű díszt kezdtek hordani. Ezeket a kis díszeket – amelynek szerepét mai szóval kabalának mondanánk – a franciák „enseigne”-nek, vagy „affice”-nek, a németek „Batzel”-nek nevezték, míg nálunk „medály” volt a neve és a tollbokrétát néha azzal erősítették a kalaphoz.
Medály |
 |
A többnyire madárszárny, vagy toll alakú kalpagforgó – amelybe az igazi tollbokrétát tűzték - kifejezetten magyar jellegzetesség. A nevét onnan kapta, hogy a fej legcsekélyebb mozgására egy csavarmenet körül elforgott.
Kalpagforgók |
 |
A násfa
A násfa vagy csüngő a mai „medál” őse. A 15. században násfát a férfiak is viseltek. Talán a legszebb és autentikusan magyar darab az a násfa, amelyen domborművű zománc (émail en ronde bosse) ábrázolásban Szűz Mária látható a kis Jézussal.
Násfa Szűz Máriával
|
 |
A csodálatos nemesopálokkal és apró rubinokkal díszített „girandole” felépítésű csüngőt Izabella királynéhoz, Szapolyai János feleségéhez kötik. A barokk korhoz közeledvén a násfák mindinkább ellipszis, illetve kör alakúak lettek, vagyis „médaillon” lett belőlük. A „médaillon” francia eredetű szó, amely kezdetben katonai érdemrendet, kitüntetést jelentett és így férfiak viselték. Ebből ered a „medál” szavunk, amely manapság - formára való tekintet nélkül - a nyakláncon viselhető függőt jelenti.
Násfa opálokkal |
 |
Forrás: P. Alcsuti Katalin: Régi magyar ékszerek, Officina kiadó, 1940