A szőke nő és a rózsaszín párduc – 2. epizód
Reggelizés, fürdőszobai program, számítógép bekapcsol, áruház ellenőriz … Azaz csak ellenőrizne, mert Internet kapcsolat az nincs. TV bekapcsol: kábel van. Számítógép újraindít, modem újraindít, semmi.
Jaj, már megint telefonálni kell, aminek a gondolatára is égne meredt a hajam. Tárcsáz, zene, menü, azonosító, zene, várakozás, bemondás ,zene, várakozás, ügyintéző kapcsol, eltelt negyed óra az életemből.
Mondom nincs Internet, kérdezget és felelgetek. A szokásos „mindent kenj az ügyfél tűzfalára” típusú próbálkozást a megfelelő hiba-bejelentési gyakorlat birtokában kapásból hárítom. Aztán telefonos távirányítással kora reggeli informatikai tornagyakorlatokat kell végeznem, amit Ő felügyel. Nyomja meg ezt! Az ablakba írja be azt! Na mit ír ki? Megint negyedóra az életemből.
Végül megállapítja, hogy nem kapok IP címet a „rendszertől”. Ki kell küldjön egy kollégát. (Kitérő: Nem tudom megfigyelted-e, kedves Olvasóm, de a „rendszer” szó használata teljesen megváltozott az utóbbi időben. Régen a rendszer olyan volt, ami átlátható, működőképes, rendszeres, megbízható, stb. Erre utal a benne lévő REND szócska is. Mostanában a „rendszer” szót inkább olyasvalamire használjuk, amiről egészen pontosan nem tudjuk mi van benne, ami túl bonyolult, átláthatatlan és érthetetlen a számunkra. Ráadásul alibinek is tök jó. Nem egyszerűen valahol valaki el…t valamit, hanem a „rendszer”! Az csinál hülyeségeket, amíg mi mindent tökéletesen elvégzünk.)
No, jött a „kolléga”, teletűzködte a gépet kábellel, hümmögött, fejet csóvált, majd kinyögte, hogy itt bizony az én saját számítógépem a hibás. Felajánlotta, hogy küld valakit, aki megjavítja. A bizalmatlansági relé azonnal meghúzott az agyamban és közöltem vele, hogy erre megvan a megfelelő emberem. Ekkor megpróbált 5000 Ft kiszállási díjra megvágni. Mondtam neki, hogy NEM fizetek semmit, amíg teljesen biztosan ki nem derül, hogy mi a hiba. Erre lógó orral aláíratott velem egy papírt, hogy Ő ott járt és kilátásba helyezte, hogy a havi számlában kiterhelik rám. Aláírtam és kikísértem.
Kicsit tanácstalan voltam, mitévő legyek ezután. Majdnem biztos voltam abban, hogy a gép nem hibás. Felhívtam az informatikusomat - a férjem :) - és elmondtam neki a dolgot. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit, mert szerinte át akarnak verni. (Nem szó szerint idézem, amit mondott.)
Vártam. 20 percen belül egyszer csak lett Internet a „hibás számítógépemen”. Ezek tényleg át akartak verni! Felmérték a telefonban, hogy az ügyfél nő és nem számítástechnikai végzettségű. Úgy gondolták, ebből lehet egy kis plusz pénzt csinálni. Na ekkor volt az, amikor begyűjtöttem egy dicséretet az informatikusomtól. ;)
Mondanom sem kell, hogy a kiszállási díjat meg sem kísérelték kiszámlázni ...
