A szőke nő és a rózsaszín párduc – 2. epizód
Reggelizés, fürdőszobai program, számítógép bekapcsol, áruház ellenőriz … Azaz csak ellenőrizne, mert Internet kapcsolat az nincs. TV bekapcsol: kábel van. Számítógép újraindít, modem újraindít, semmi.
Jaj, már megint telefonálni kell, aminek a gondolatára is égne meredt a hajam. Tárcsáz, zene, menü, azonosító, zene, várakozás, bemondás ,zene, várakozás, ügyintéző kapcsol, eltelt negyed óra az életemből.
Mondom nincs Internet, kérdezget és felelgetek. A szokásos „mindent kenj az ügyfél tűzfalára” típusú próbálkozást a megfelelő hiba-bejelentési gyakorlat birtokában kapásból hárítom. Aztán telefonos távirányítással kora reggeli informatikai tornagyakorlatokat kell végeznem, amit Ő felügyel. Nyomja meg ezt! Az ablakba írja be azt! Na mit ír ki? Megint negyedóra az életemből.
Végül megállapítja, hogy nem kapok IP címet a „rendszertől”. Ki kell küldjön egy kollégát. (Kitérő: Nem tudom megfigyelted-e, kedves Olvasóm, de a „rendszer” szó használata teljesen megváltozott az utóbbi időben. Régen a rendszer olyan volt, ami átlátható, működőképes, rendszeres, megbízható, stb. Erre utal a benne lévő REND szócska is. Mostanában a „rendszer” szót inkább olyasvalamire használjuk, amiről egészen pontosan nem tudjuk mi van benne, ami túl bonyolult, átláthatatlan és érthetetlen a számunkra. Ráadásul alibinek is tök jó. Nem egyszerűen valahol valaki el…t valamit, hanem a „rendszer”! Az csinál hülyeségeket, amíg mi mindent tökéletesen elvégzünk.)
No, jött a „kolléga”, teletűzködte a gépet kábellel, hümmögött, fejet csóvált, majd kinyögte, hogy itt bizony az én saját számítógépem a hibás. Felajánlotta, hogy küld valakit, aki megjavítja. A bizalmatlansági relé azonnal meghúzott az agyamban és közöltem vele, hogy erre megvan a megfelelő emberem. Ekkor megpróbált 5000 Ft kiszállási díjra megvágni. Mondtam neki, hogy NEM fizetek semmit, amíg teljesen biztosan ki nem derül, hogy mi a hiba. Erre lógó orral aláíratott velem egy papírt, hogy Ő ott járt és kilátásba helyezte, hogy a havi számlában kiterhelik rám. Aláírtam és kikísértem.
Kicsit tanácstalan voltam, mitévő legyek ezután. Majdnem biztos voltam abban, hogy a gép nem hibás. Felhívtam az informatikusomat - a férjem
- és elmondtam neki a dolgot. Azt mondta, hogy várjak egy kicsit, mert szerinte át akarnak verni. (Nem szó szerint idézem, amit mondott.)
Vártam. 20 percen belül egyszer csak lett Internet a „hibás számítógépemen”. Ezek tényleg át akartak verni! Felmérték a telefonban, hogy az ügyfél nő és nem számítástechnikai végzettségű. Úgy gondolták, ebből lehet egy kis plusz pénzt csinálni. Na ekkor volt az, amikor begyűjtöttem egy dicséretet az informatikusomtól.
Mondanom sem kell, hogy a kiszállási díjat meg sem kísérelték kiszámlázni ...