Nemrégiben a regisztrációmat kértem egy – mondjuk úgy középkategóriás - Internetes adatbázisba. Nevezzük a továbbiakban egyszerűen csak ADATBÁZISnak. Képviselőjük a napokban felhívott, hogy egyeztesse az adatokat, majd ezzel végezvén komoly értékesítési hadműveletbe kezdett. Elmondta, hogy az ADATBÁZIS napi XY ezer látogatóval büszkélkedhet és most egy nagyon kedvezményes áron – 50 ezer Ft-ért – tudja biztosítani, hogy 3 általam megadott kulcsszóra történő keresés esetén első találatként jelenjek meg 1 éven keresztül.
Soha semmilyen ajánlatot nem szoktam azonnal elfogadni. Mondtam neki, hogy én először alaposabban körülnézek az oldalon, megismerkedem a keresési mechanizmussal és meggondolom az ajánlatát. Válasz szinte nyersen: „Mit gondol meg?”
Lehet, hogy akkor kellett volna azt mondanom, hogy „már semmit”. Mégis megegyeztünk abban, hogy néhány nap múlva újra hív. No úgy is lett, hívott. „Átgondolta az ajánlatunkat?” kérdezte azonnal.
Én elmondtam neki, hogy körülnéztem az oldalon és szeretnék megadni akkor 3 kulcsszót, amelyre ellenőrizni kellene, hogy megvásárolható-e még az első keresési pozíció és szeretnék adatot is kapni, hogy egy hónapban átlagosan mennyi keresés van ezekre a kulcsszavakra. Válasz: Hát nekik ilyen statisztikáik nincsenek, de egyébként is az ADATBÁZISról beszélünk, amelynek XY ezer látogatója van naponta, nem érti minek nekem a statisztika. Egyébként meg szó sem volt első helyről a találati listán, csak az első oldalról.
Elkezdtem neki elmagyarázni, hogy amennyiben az első oldalról van csak szó, akkor annál inkább kell a statisztika, mert ….. és igyekeztem neki levezetni, hogy hogyan akarom megsaccolni hány látogatót kaphatok 50 ezer Ft-ért évente. Közben kiejtettem egy kulcsszót is a számon. Hogy mi volt az, nem érdekes, mondjuk legyen SÁRMÁNYFÜTTY.
SÁRMÁNYFÜTTY??? – hangzott a válasz. Az egy nagyon népszerű kulcsszó, azt nem tudják 50 ezer Ft-ért adni, az már 100 ezer Ft. Puff neki. Néhány perc alatt kiderült, hogy nem Cadillac, hanem Zaporozsec és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak (van valami ősrégi Vlagyivosztokban játszódó vicc erről). Szóval az ajánlat értéke a tizedére zsugorodott, miközben az ára a duplájára nőtt.
Megkérdeztem tőle, hogy ha nincsenek statisztikáik, akkor honnan tudja melyik kulcsszó a népszerű. Válasz helyett ismét elismételte, hogy ő az ADATBÁZISról beszél, amelynek XY látogatója van naponta és ez egy nagggggyon jó ajánlat.
Én is elég makacs ember vagyok, még egy kísérletet tettem, hogy megértse: nem fizetek csak azért, mert ő az ADATBÁZIS. Azért sem fizetek, mert XY látogatója van naponta. Mert ha annak 50 %-a tüzifát, 30 %-a szárnyasbetétet és további 19,99 %-a pedig mp3 lejátszót keres és a maradék 0,01 %-ban pedig az oldal alján jelenek meg, akkor ez számomra egyáltalán nem jó ajánlat.
Válasz: „Ha magának statisztika kell, akkor VISZONTLÁTÁSRA”. Letette. Gondolom más balek után nézett, akinek 50 vagy 100 ezer Ft nem ér annyit mint nekem és nem sok-sok fülbevalócskát meg nyakláncot kell eladnia érte.
Egyébként szomorúan kell megállapítanom, hogy a médiában 50 ezer Ft valóban nem pénz. Itt is minden a nagyokra, meg a multikra van szabva. Már csak röhögni tudok azon, amikor „bedobják” a postafiókomba az ajánlatot: „billboard most csak 520 ezerért” (ez csak a megjelenés, a másik 520 ezer az elkészítés).
