Egy szöget nem vertem a bolt falába, amíg nem volt biztosításom. Úgy kezdődött, hogy a biztosító (Nevezzük 1-es számú biztosítónak) ügynökével 9 órára beszéltem meg találkozót. Háromnegyed 10-kor felhívtam (igen, én hívtam!), hogy hol jár. Kissé reszelős hangon azt mondta, hogy közbejött valami, de 20 perc múlva nálam lesz. Meg mertem volna esküdni rá, hogy akkor ébredt. Aztán fél 11 felé be is futott, de mivel már a következő tárgyaláson kellett volna lennie kutyafuttában töltötte ki a formanyomtatványt. Szokás szerint beszedte az első negyedéves díjat és elporzott.

Mondjuk úgy 3 héttel később kaptam meg a kötvényt és egy értesítést, hogy a szerződés értéke nem érte el a minimális díjküszöböt, így felemelték a díjat. A felemelt díjhoz tartózó többlet értéket pedig a hasukra ütve szétosztották a biztosítási tételek és  különböző káresemények között. Pl. többet számoltak a bútorra, meg az Isten nyilára, ha belécsapna a boltba.

Hívtam emberünket, hogy legyen kedves eljönni és módosítsuk a biztosítást úgy, hogy annak értelme is legyen. Növeljük meg inkább a készlet értékét a bútorok helyett, mert abból még lesz több, de bútor igazán el sem fér! Megígérte, hogy másnap jön. Nem jött! Hónapokig ezt játszottuk, mígnem egy délután besétált a boltba egy fiatalember, a 2-es számú biztosító ügynöke.

Igen, ez lesz megoldás – gondoltam. Elfelejtjük ezt a balesetet B1-el és kötünk egy új biztosítást B2-vel. No, gyűrtük a dolgot többször több órában és meg is kötöttünk egy új biztosítást. Igaz, két hónap múlva betért ékszert venni és elmesélte, hogy már nem dolgozik B2-nél, de nem fogtam gyanút. Én fizettem, ők néha indexáltak egyet, azt hittem minden rendben.

Mígnem egy rohadt ködös téli napon a boltba igyekezvén dobtam egy hátast és a szó szoros értelmében ripityára törtem a jobb csuklómat. Az első gipszben töltött napok egyikén eszembe jutott, hogy van nekem mindenféle biztosításom, hátha fizet valamelyik egy kis pénzt vissza. A lakásbiztosításba épített balesetbiztosítással indítottam (ez is B2-nél kötött biztosítás), de az ügyfélszolgálatos azt mondta, hogy olyan régi a szerződésünk, nem is találja a feltételeket. Az archívumban kell megkeresni, és majd visszahív a teendőkkel. Nem hívott. Azóta sem.

Közben eszembe jutott, hogy hát ez munkahelyi balesetnek számít és ismét az ügyfélszolgálatot hívtam. Azt mondták, hogy a csonttörésre speciális feltételek vonatkoznak, majd elküldik az erre vonatkozó záradékot, amit a kötvénnyel nem kaptam meg. Nem küldték.

Közben észrevettem a honlapjukon egy online szerződéskezelő rendszert. Nagyszerű, hipp-hopp regisztrálok és 5 perc múlva okos leszek. Frászt! Meg kell várnod, amíg küldenek postán egy levelet egy azonosítóval. Na ezzel is elment 2 hét. Akkor már tudtam, hogy a káreseményt bebuktam, de a végére akartam járni.

A levélben talált azonosítóval való belépés elsőre nem sikerült, a rendszer tagadta, hogy ismerne egy olyan felhasználót, akire ráillene a karakterkombináció. Találtam egy online „siratófalat” és keseregtem ott egy kicsit, de válasz nem jött. Néhány nap alatt azonban a rendszer felpuhult, mert már hajlandó volt felismerni, de egy nem létező oldalra irányított. Aztán ismét néhány nap múlva sikerült a nagy mutatvány és bejutottam. A gond csak az volt, hogy a kötvény elektronikus lenyomatán kívül semmi többet nem találtam, sem a szerződéses feltételeket, sem a záradékokat. De egy valamit találtam végre: egy konkrét nevet és egy hozzá tartozó telefonszámot.

Sietve tárcsáztam és 2 napnyi gondos hívogatás után egyszer csak siker koronázta ténykedésem, a vonal végén ott volt Ő! Nagyon segítőkész volt és megígérte, hogy megnézi a szerződésem, és másnap jelentkezik. Már egészen meglepődtem, amikor tényleg jelentkezett és valami melegség öntötte el a szívemet. Hiába na! Nem szabad elkényeztetni az ügyfeleket! Tudjanak örülni már egy visszahívásnak is!

Megbeszéltünk egy személyes találkozót a boltban, mert amint Ő mondta: ”szükségesnek látszik a bolt védelmi szintjének felülvizsgálata”. Na, ettől kezdett bizseregni a tarkóm egy kicsit, mint amikor a kutyák nyakán felmered a szőr, ha fenyegetve érzik magukat. No de essünk túl rajta! Jött is másnap, ahogy ígérte, de az egész találkozó ennél több pozitívumot nem is hozott. Kiderült, hogy az egész szerződésem úgy érvénytelen, ahogy van, és bár én fizettem, ők nem fizettek volna, ha valami történik. Meg addig nem is fognak, amíg rendbe nem teszünk ill. teszek egy-két dolgot. Nem sorolom fel, de úgy sacc/kábé 4-5 bukta volt egy szerződésben, illetve bocsánat nem volt ez szerződés, csak kaszálás.

Komolyan azt sem tudtam sírjak-e, vagy nevessek. Vajon ha érvénytelen volt a szerződésünk kb. 1,5 évig, akkor visszajár a pénz, amit befizettem? Vajon miért ültek szépen és csendben negyedévről negyedévre zsebre rakva a biztosítási díjat anélkül, hogy kezdeményezték volna a szerződés rendbetételét? Vajon ….???? És itt már bele sem mertem gondolni, hogy mi következett volna. Van valahol egy olyan szolgáltató vállalat, amelyik működik is? Van valahol egy olyan szolgáltató vállalat, amelyik nem csak a pénzemet szedi el? Ha megnövök bank, biztosító vagy áramszolgáltató szeretnék lenni 1990 és 2010 között Magyarországon!