Három héttel ezelőtt jött be boltba. A törékeny, barna hajú fiatalasszony, babakocsit tolva érkezett. Egy nyakláncocskát vett ajándékba. Fülbevalót is szeretett volna hozzá, de a hozzávalót – amely az én ízlésem szerint igen csak szolid :o) – hosszúnak találta. Az élet úgy hozta, hogy éppen abból a fülbevalóból küldtek egy selejtes párat, amelynek darabjai különbözőek voltak.  Viszont mindegyiken volt egy-egy olyan gyöngy, ami egyforma volt. Felajánlottam, hogy összeeszkábálok egy pár aprócska fülbevalót belőle. Örömmel elfogadta és megbeszéltük, hogy néhány nap múlva érte jön.

Amikor készítettem, felötlött bennem, hogy mennyit is kérjek én ezért? Adjam oda ajándékba?

— Ohó! — mondta az Ördög. –— Nem úgy van az! Legalább visszajön valamennyi a selejt árából. Meg aztán az akasztók sincsenek ingyen. Ráadásul dolgoztál is vele.

–— Ugyan már! –— szólt az Angyal. –— Ne kicsinyeskedj! Komolyan pénzt akarsz kérni érte?

–— Magaddal szúrsz ki! –— mondta a Lustaság. –— Többet fogsz adminisztrálni, mint amennyit a fülcsi elkészítésével töltöttél. Add csak oda, aztán jóccakát!

–— Na persze! –— jelent a meg a Pesszimizmus is. –— Te mikor és melyik boltban kaptál valamit is ingyen?

–— Na húzzatok innen! –— hessentettem el őket, elnapolva a kérdést.

Nem is foglalkoztam a dologgal, csak amikor a hölgy megjelent az ajtóban a babakocsival. Elkezdtem becsomagolni a fülbevalócskát. Már láttam is, ahogy az Ördög a pénztárgép billentyűi fölött dörzsölgeti a kezét.

–— Legalább egy pár száz forintocskát! –— drukkolt a kormos fenekű.

–— Majd pont ez a pár száz forint fogja fellendíteni a nyári üzletmenetet! –— így az Angyal. A Lustaság nem szólt semmit, mert még megszólalni is lusta volt a melegben.

–— A jószívű embereket mindenki hülyének nézi! –— kontrázott a Pesszimizmus. –— Emlékezz, amikor az a másik átszereltette veled azt a fehéret beszúrósról akasztósra, aztán soha nem jött vissza érte.

–— Meg az, aki megrendelt egy egész sárga garnitúrát az „Új világ” kollekcióból. –— tett rá egy lapáttal az Ördög. –— Azt sem láttad többé azzal a fene nagy szíveddel. Akkor is mondtam, hogy kérj előleget!

–— Na és az, akinek a postaládájába dobtad a lánchoz illő lerövidített fülbevalót, hogy még időben megkapja?  –— emlékeztetett az Angyal. –— Ő visszajött megköszönni és elmondani, hogy mekkora sikere volt a garnitúrának!

Mire idáig jutottunk az akadémiainak nem mondható vitában, készen lettem a csomagolással. Odaadtam, és amikor megkérdezte, hogy mivel tartozik, azt mondtam ajándék. Megköszönte és a babakocsi alsó kosarából előhúzott egy csomagot és azt mondta: „Akkor ez is ajándék!” A csomagban almás rétes volt.

Én ettem az almás rétest, a Lustaság szundított, a Pesszimizmus elhúzott valahová, az Ördög bosszúsan ráncolta a homlokát, az Angyal pedig „naugyemegmondtam” kifejezéssel az arcán elégedetten vigyorgott.